Több mint egy hete, hogy az iskola színjátszó köre bemutatta a Mágnás Miska című darabot, de mi még mindig emlegetjük az unokámmal. Azt játsszuk, hogy ki tud minél több részletet felidézni. Persze vannak visszatérő jelenetek „Vas megyei gyerek vagyok”, vagy „csak ez a ronda szokása ne lenne, már fáj a tüdőm”.

Ez a darab megint összekovácsolt egy társaságot, ahogy az előző színdarabok is. Nem véletlen, hogy vannak visszatérő színjátszósok, akik megnézik az utódok munkáját.

Este kétszáz néző nevetett együtt az aulában. Az előadás végén mindenki elismerte a szereplők és a rendezők hatalmas összmunkáját. Mert itt nemcsak a szereplőző büszke arra, hogy fellép, hanem mindenki szívesen segít.

Előkerülnek a pince mélyéről a kellékek, és ha kell, Szlovákiából jön a jelmez. Azok is megtanulták a gyerekek nevét, akik eddig nem ismerték őket. Jó volt látni az összefonódó szülői kezeket, nagyszülői öleléseket, amik mind azt mondták, a mi gyerekünk, szemünk fénye.

Persze a néző „elégedetlen” és várja jövőre a folytatást „de vidámat” jelszóval.

Bartos Ilona

A fotókat itt tekintheti meg.

Update cookies preferences